Na szóval, átgondoltam a viselkedésedet.

Meg kell hogy mondjam, így utólag igazat adok neked, és belátom, hogy van abban ráció, amit csinálsz.
Tudniillik.

Vannak szempontok, az egyik például, hogy türelmetlen vagyok (meg egyedül), meg telik-múlik az idő stb. Meg vannak olyanok is, hogy ahogy telik-múlik az idő, esetleg egyre több problémát tudok majd kezelni, és másokkal való konfliktusokból tanulok, nem pedig veled kísérletezgetek, ami ugye veszélyes lehet. Na ez az! Hogy nekem akkor már úgy kell lennem, hogy tűzön-víz, meg többször nem kezdem újra, meg "veled megelégszem"...  igen, pont, ahogy eddig is terveztem, de most már tényleg ez lesz, és ehhez még tapasztaltabbnak meg bölcsebbnek kell lenni, amihez idő kell.

Kiszámolsz egy optimumpontot a készenlétem és az idő múlásának függvényében, vagyis hogy mikor jössz (ha több mint öt év számold újra)?, kösziii! :)

Ádám, te címeres ökör, te!

Hát hol vagy már?! Mit csinálsz? Mi tart ilyen sokáig???

Jaj, csak azt ne mondd, hogy fontosabb dolgod van, mert én megőrülök! Fogadjunk, hogy szöszmötölsz a mindennapjaiddal... azt hiszed, majd csak úgy az öledbe esek, mint a sült galamb?! Ez nem így működik!

Tessék eljárni! Nem otthon kockulunk egész nap és este fél tizenegykor még írjuk a blogunkat!!! Az milyen szánalmas lenne már.

Na, szóval várlak. A többit megbeszéljük.

Egy, a budapesti agglomerációban élő egyetemista lány vagyok. Kicsit zöld, kicsit Amelie-s beütéssel. Várom Ádámot, de addig is, amíg nem ismerem meg, itt üzenek neki, mert sok mondanivalóm van a számára, és nem akarom, hogy elvesszen.

Egy másik blogomban kezdtem el hozzá írni, de nem akarom, hogy az Ádámhoz írt posztok felborítsák az ottani tematikus egyensúlyt :), úgyhogy bemásolom ide is -- ezzel fog indulni ez a blog.

Nem volt könnyű összedobni ezt a blogot így, lekorlátozott nettel... Pedig amúgy egészen felhasználóbarát, ilyen egyszerű és hatékonyan kezelhető felülettel még nem találkoztam.

Na, de térjünk a lényegre.